Teológiai és Etikai Alapelvek Nyilatkozata
Miért van szükség erre a nyilatkozatra?
A CTC Global-t azzal a céllal hozták létre, hogy evangéliumi mozgalmakat indítson el a világ nagyvárosaiban, ezáltal növelve az örömhír hatását a világ minden táján. A szervezet ezt a munkát helyi keresztény vezetők bevonásával végzi, akik számos, egymástól eltérő felekezeti és gyülekezeti hagyományból érkeznek. Tudjuk, hogy Isten már számtalanszor használt a legkülönbözőbb gyülekezeti háttérből származó vezetőket országa építésére és az Egyház megújítására, ezért a CTC és a CTC Global a lehető legtöbb vezetővel igyekszik együtt dolgozni, amennyiben ezek a vezetők szintén elköteleződnek bizonyos alapvető teológiai igazságok, szolgálati alapértékek és etikai normák mellett. A közös teológiai és etikai értékek nélkül nincs szilárd alapja a missziói egységnek. A közös alapértékek hiányában pedig nem tudunk olyan közös célokat kitűzni, melyek közös munkára késztetnének.
Az együttműködő vezetőket és gyülekezeteket egy olyan hálózathoz hasonlíthatnánk, ahol közös a nevező. Ezt a hálózatot olyan vezetők és gyülekezetek alkotják, akik Jézus Krisztusban egyek és akiknek főbb tanításaik és szolgálati irányelveik közös nevezőt szolgáltatnak, míg másodrangú teológiai kérdésekben esetleg eltérő véleményen vannak. A CTC Global tagjai által elfogadott szolgálati alapértékek, teológiai és etikai normák a következők:
Alapértékeink
A CTC-hez kapcsolódó vezetőket, gyülekezeteket és hálózatokat öt alapérték köti össze világszerte. Mind elkötelezettek abban, hogy
- hirdessék Jézus Krisztus történelmen és Szentíráson alapuló evangéliumát és alkalmazzák azt az élet és a szolgálat minden területén.
- előnyben részesítsék a városban folytatott missziós munkát.
- kontextualizált gyülekezeteket plántáljanak városi környezetben.
- holisztikus módon kapcsolódjanak be a város életébe: ami megjelenik abban, hogy törekednek hitük megosztására a barátaikkal és a környezetükben élőkkel, segítik a társadalmi igazságosság érvényesülését a környékükön, és töreksznek arra, hogy az örömhír a munkájukon keresztül is hatást gyakoroljon a kultúrára.
- együttműködjenek olyan helyi vezetőkkel, akik különböző felekezetek és hálózatok tagjai, és akik hűségesen és eredményesen hirdetik az evangéliumot saját kulturális kontextusukban.
A Történelmi, Biblikus Evangélium
Jézus Krisztus örömhírének a történelmi, ortodox értelmezéséhez való ragaszkodás a legelemibb alapja a CTC-vel és a CTC Global-lal kapcsolatban álló vezetők egységének mind hitvallási, mind gyakorlati kérdésekben. A keresztény hit alaptanításainak tagadása, mint például amelyek Krisztus személyére és munkájára, Isten és az ember természetére, vagy az üdvösség alapjára (kizárólag kegyelemből, hit által) vonatkoznak, olyan hitet feltételeznek, amelynek tárgya valamely más evangélium, pedig nincsen más evangélium” (Gal 1:6b-7a). Ha valaki oly módon él és cselekszik, hogy azzal tagadja az evangélium igazságát, az arról árulkodik, hogy az illető vagy nem érti igazán az evangéliumot, vagy nem köteleződött el Krisztus és az Ő evangéliuma iránt. Mindkét eset alapot adhat arra, hogy a szervezet megtagadja tőle a hálózatba való belépést.
E fő teológiai igazságok meghatározása elengedhetetlen, ám meglehetősen nehéz feladat. A Szentírás maga sem ad egyetlen, mindent eldöntő képletet, bár sokak számára az 1Kor 15:1-11 kulcsfontosságú, rövid leírása az örömhírnek, míg a Róm 1-4 fejezetei általánosságban elfogadottak, mint az evangélium talán legjobban felépített kifejtései. (lásd: „A” függelék)
Mindenesetre az evangélium ortodox értelmezésének minimumát elsősorban az alábbi, minden keresztény egyház által elfogadott hitvallásokban található teológiai alapigazságok határozzák meg: az Apostoli, a Niceai, a kalcedoni és az Atanáz-féle Hitvallás. Ezek az alábbiakat fektetik le:
- a Szentháromság Isten tanát; vagyis, hogy egy Isten van, aki örökké létezik három egyenlő személyben, akik ismerik és szeretik egymást,
- a teremtés tanát; vagyis, hogy Isten a világ egyedüli teremtője és fenntartója, és hogy mind a fizikai világ mind a testünk teremtettségénél fogva valóságos és jó
- Jézus Krisztus teljes istenségének és teljes emberségének tanát, mely kettős természet örökké egy személyben egyesül
- az ÚR Jézus Krisztus testben való feltámadásának tanát, és
- Krisztus személyes visszajövetelét, amikor megítéli a világot, és elhozza az új eget és új földet
Másodsorban pedig a protestáns és református hitvallások és katekizmusok által vallott, egymásnak ellent nem mondó tételekben találhatók meg azon lényegi teológiai paraméterek, melyek az evangélium biblikus értelmezésében iránymutatóak. Néhány példa ezekre: az Ágostai Hitvallás (1530), a Belga Hitvallás (1561), a Heidelbergi Káté (1576), a Dordrechti Kánonok (1619), a Westminsteri Hitvallás, a hosszabb és rövidített kátékkal (1647), a Helvét Hitvallás (1562), a Savoyai Hitvallás (1658) a Baptista Hitvallás (1689) és az Anglikán Egyház 39 tétele. Ezeket az alapelveket visszhangozzák modernebb formában a Lausanne-i Hitvallás és többek közt az Evangéliumi Világszövetség és a „The Gospel Coalition” hitvallása. Ezeket a hitvallásokat evangélikus, református, anglikán, baptista és kongregacionalista gyülekezetek vallják magukénak, tehát sok tekintetben különböznek is egymástól. Mégis, mi hisszük, hogy a protestáns ortodoxia főbb tételeit magukba foglalják. A protestáns hitvallások a fentebb említett igazságokat visszhangozzák, továbbá az alábbiakat fogalmazzák meg:
- a Szentírás szükségességét, elégségességét, egyértelműségét, tekintélyét és teljes megbízhatóságát
- a bűn tanát; azaz, hogy az emberek teljes mértékben képtelenek akaratukkal vagy cselekedeteikkel elérni üdvösségüket Isten ingyen adott kegyelme és beavatkozása nélkül
- a helyettes elégtétel tanát; azaz, hogy Krisztus elszenvedte helyettünk a büntetést, amit mi érdemeltünk volna, így eltörölve bűneinket és elfordítva rólunk Isten haragját
- a Szentlélek által történő Krisztussal való egyesülés szükségességét, melynek gyümölcsei az újjászületés, a törvény előtti megigazulás, az Isten általi örökbefogadás? (Isten gyermekévé válás) és megszentelődés
- az Egyház nélkülözhetetlenségét, szolgálatát az Ige hirdetésében, a keresztségben és az Úrvacsorában, melyeknek célja, hogy a keresztényeket Jézus tanítványaivá formálja
Közös nevező
Mivel a keresztények közötti különbözőségek végeredményben a Krisztushoz való teljes hasonlóságunk hiányából, a Szentírás tökéletes értelmezésére , és az evangélium igazságainak teljes mértékű befogadására és megélésére való képtelenségünkből, továbbá a megszentelődésünk e világbéli befejezetlenségéből fakadnak, mindig is lesznek különbözőségek a keresztények között, következésképpen mindig szükség lesz arra, hogy akik Krisztusban egyek, megtanuljanak különbségeiket kezelve szeretetben együtt élni. Ezek a különbözőségek nem kell, hogy meggátoljanak minket abban, hogy Krisztusért és az Ő országáért közösen munkálkodjunk, ha – mindamellett, hogy elköteleződtünk egy közös alapot nyújtó teológiai elvrendszer iránt – a bibliai tolerancia szemléletét alkalmazzuk a különbségekből adódó feszültségeink kezelésére. Ez azt jelenti, hogy bár eltérő véleménnyel vagyunk a másodrangú hitkérdések és gyakorlatok kapcsán, tiszteletben tartjuk a másik álláspontját és ki merjük mondani, hogy bizonyos területeken nem rendelkezünk Isten igazságának tökéletes ismeretével. Krisztus igaz hívei, miközben gondos odafigyeléssel próbálták értelmezni az írásokat, eltérő következtetésekre jutottak fontos, de másodrangú kérdésekben, mint például a nők szerepe a szolgálatban, a keresztség módja és ideje, a karizmák értelmezése és a velük való élés módjai stb. Ezekben a témákban megengedjük egymásnak a különbözőséget. (lásd: „B” függelék)
A közös nevezőn alapuló hálózat fogalma nem azt jelenti, hogy nincsenek határok arra nézve, hogy kit fogadunk be a hálózatba, vagy kivel munkálkodunk együtt. Inkább egy szándékot és irányadást fejez ki a központi értékek felé haladásra, hiszen szinte lehetetlen tökéletesen egyensúlyban látni és megélni az evangélium összes követelését és következményét. Kettős feltétele van annak, hogy valakinek a hálózatba történő belépése jóváhagyásra és elfogadásra kerüljön, annak pedig, hogy egy vezetőt, gyülekezetet, vagy csoportot kizárjon a hálózat, egyetlen oka lehet.
Először is a bekerülés feltételei: ha a vezető, gyülekezet vagy csoport elfogadja a legalapvetőbb teológiai igazságokat (elegendő, ha nyugodt lelkiismerettel azonosulni tud (elfogadja) valamelyik fentebb említett, vagy hasonló hitvallással), továbbá elfogadja az öt alapértéket, akkor az a vezető, gyülekezet, vagy csoport csatlakozhat a CTC globális hálózatához.
Másodszor, a kizáró ok: ha a vezető erkölcsi, vagy etikai magatartása nem az „evangélium igazságának megfelelő” (Gal 2:14 új fordítású revideált Biblia) és a botrányosság szintjére süllyed, vagy a gyülekezet működési szabályozása aláássa az evangélium lényegét (például faji alapon megkülönböztetnek, vagy a bibliában tiltott magatartást propagálnak), akkor az a vezető, gyülekezet, vagy csoport nem csatlakozhat a CTC Global hálózathoz.
Mindannyian küzdünk megrögzött bűneinkkel, amik miatt bűntudatot és bűnbánatot érzünk, majd megtérünk belőlük, talán újra és újra. Nem a tökéletes élet az elfogadás feltétele. A mérce inkább a biblia keresztény viselkedésre vonatkozó normája, tehát a Szentírás által egyértelműen tiltott bűnök (rasszizmus, szexuális bűnök, felfuvalkodottság, büszkeség, kapzsiság, részegeskedés stb.) elvetése, a gyakorlásuktól történő elhatárolódás.
Konklúzió
A világ nagyvárosaiban Isten Országáért közösen munkálkodó vezetők egymáshoz való viszonyulását meghatározó alapelvet – főleg, ami a különbözőségeikhez való viszonyukat illeti– a legjobban talán az alábbi, Rupertus Meldenius által a XVII. század elején megfogalmazott idézet foglalja össze: “In necessariis unitas; in non-necessariis libertas; in utrisque caritas. (A lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben szeretet.)”
Hogyan élhetünk együtt a különbségeink ellenére? Nem szűkíthetjük le a teológiai tanításainkat és meggyőződéseinket mindössze azokra, amiket mindnyájan alapvetőnek gondolunk, hogy aztán a többit ne is vegyük figyelembe. Szükséges, hogy szilárd hittel rendelkezzünk, mely Krisztusban és az Ő megkérdőjelezhetetlen tanításaiban gyökerezik, ezt a hitet a hálózat vezetői közössége is szilárd meggyőződéssel vallja, közben mégis képesnek kell lennünk tisztelettel elfogadni a különbözőségeinket másodrangú kérdésekben. Minden vezetőnek meg kell adnunk a szabadságot arra, hogy ragaszkodjon azokhoz a dolgokhoz, amiket saját lelkiismerete alapján Krisztus parancsaként értelmez; mindeközben nem követelhetjük meg azt, hogy a vezetőink teljes mértékben egyet értsenek a másodrangú kérdésekben. És minden dologban, még a különbözőségeinkben is, törekednünk kell arra, hogy egymást szeressük.
„A” függelék – Az evangéliumról szóló szövegek
Mivel a CTC Global azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az evangéliumon alapuló mozgalmakat indítson el a nagyvárosokban, tisztában kell lennünk azzal, hogy mi az evangélium, továbbá el kell mélyednünk az evangélium különböző aspektusait, áldásait és jutalmát leíró gazdag bibliai nyelvezetben.
Az Evangélium Karaktere
1.Az evangélium Jézus történelmi életeseményeinek a beszámolója. Az „evangélium” (örömhír) szó egy a világot megváltoztató történésről való híradás, továbbá az arra adottválaszokat jelenti. Mk 1:1, Lk 2:10 – Az evangélium Jézus születése, élete, halála és feltámadása. 1 Kor 1:16-17 – Az evangélium Jézus kereszthalála. 1 Kor 15:1-10 – Az evangélium az, hogy Jézus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, hogy még a legnagyobb bűnösök is megmenekülhessenek a kegyelem által.
2. Az evangélium erő: egy élő dolog, ami örömet hoz és életeket változtat meg.
Róm 1:16-17 – Az evangélium nem csak, hogy erővel bír, hanem maga Isten megmentő ereje igei, azaz cselekvő értelemben… 1 Kor 4:15, 1 Pt 1:23-35; Kol 1:5-6 – Az evangélium olyan erő, ami újjászül és új életet hoz az embereknek. 2 Kor 4:4 (és kontextusa) – Az evangélium a jelenben mutatja meg nekünk az Úr dicsőségét. Mi úgy juthatunk Isten jelenlétéhez, ahogy az Mózesnek nem adatott meg (2 Móz 33), de nekünk megadatik Krisztuson keresztül (Jn 1:18).
3. Az evangélium igazság, meghatározott elvi tartalommal.
Gal 1:6,11 – Az evangéliumot nem emberek találták ki. Még ha Pál maga hirdetne is más evangéliumot nektek, ne hallgassatok rá! Gal 2:5 – A tévtanítások veszélyeztetik az evangéliumot, amit minden áron meg kell őrizni. (Filippi 1:16)Az ember elméjét meg kell győzni az evangélium igazságáról. Kol 1:23 – Az evangélium igazság az egész világnak, nem csak némelyeknek. Ef 1:13 – Az evangélium az igazság igéje.
4. Az evangélium örök és végtelenül mély. 1 Pt 1:12 (és kontextusa) – Az angyalok nem győzik kikutatni és felfedezni az evangéliumot. Végtelenül gazdag és mély. 1 Pt 1:25 – Az evangélium örökkévaló.
Az Evangélium tartalma
1. Az evangélium a kegyelem „Harmadik Útja”, se nem vallásosság se nem vallástalanság, se nem törvényeskedés se nem antinomianizmus. Róma 1-3 – Sem a vallásos zsidók, sem a pogányok nem igazulhatnak meg. Az az evangélium, hogy kegyelemből menekülünk meg azáltal, amit Krisztus elvégzett értünk, nem a saját cselekedeteinkből. Apcsel 10:36 – Az evangélium megbékéltet minket Istennel – az elválasztottságnak vége. Apcsel 20:24 – Az evangélium a kegyelem üzenete. Kol 1:5-6 – Az evangéliumban hinni Isten kegyelmének megértését jelenti, annak minden igazságával együtt.
2. Az evangélium nem csak Isten megbocsátó kegyelméről szól, hanem Isten helyreállító kegyelméről is. Róm 2:16 – Az evangélium része az is, hogy Jézus visszajön, hogy megítélje és megújítsa a földet. Apcsel 13:32, Ef 3:6 – Isten ígéretei arra vonatkozóan, hogy Izraelen keresztül megújítja a világot, valóra váltak Jézusban. Mk 1:14-15, Lk 8:1, 16:16 – Az evangélium a közelgő királyság elő híre, Isten uralmának új időszakáról, ami helyreállást és gyógyulást hoz. Mk 4:23, 9:35, Lk 9:6 – Jézus gyógyított és ételt adott a népnek, miközben hirdette az evangéliumot – ez mind az Ő közelgő uralmának előíze volt.
3. Az evangélium válaszadást követel. Apcsel 14:15 – Az evangélium arra hív, hogy a bálványoktól Isten felé forduljunk (megtérésre). Apcsel 8:12 És arra is hív, hogy higgyünk. Mk 1:15 Az evangélium egyszerre említi a megtérés és hit követelményét. Róm 10:16, 2 Thessz 1:8, 1 Pt 4:17 – E kettő néha az evangéliumnak való engedelmeskedés kifejezésében fonódik össze, ami egyszerre jelenti, hogy „térj meg” és „higgy”. 1 Thessz 1:5 – A megtérés és hit olyan teljes meggyőződést kíván, amit csak a Szentlélek munkálhat ki.
Az Evangélium hatásköre
1. A keresztény életben mindennek az alapja az evangélium. Róm 15:20 – Az evangélium szolgál alapul mind az egyéni, mind a közösségi keresztény élet irányelveihez. Az evangélium hirdetése az alapok lefektetését jelenti.
2. Az evangélium jelenti a személyes növekedésünket. Róm 16:25 – Az evangélium nem csak megment, hanem lelkileg folyamatosan erősít minket. Gal 3:1-3 – Az evangélium által nem csak kereszténnyé válunk, hanem egyre inkább Krisztus képére formálódunk az evangélium egyre mélyebb megértésén és gyakorlásán keresztül. Mk 8:35 – „El kell vesztenünk az életünk” az evangéliumért. Minél mélyebben ragad meg a kegyelem, annál készségesebben adjuk át az életünk irányítását Jézusnak. 2 Kor 9:13 – A nagylelkűség az evangélium folyamatos megvallásából adódó alázatból ered. 2 Kor 8:8-9 Az áldozatkész szolgálat mások felé sokkal kevésbé a törvény követelése, mint inkább válasz Jézusnak az evangéliumban közölt ingyenes kegyelmére. Gal 2:14 – A rasszizmus abból fakad, hogy nem élünk az evangélium igazságainak megfelelően. Az evangéliumból fakadó magatartásbeli változások és új motivációk az élet minden területén kimunkálásra szorulnak.
3. Az evangélium egy új közösség alapja. Az evangélium nem csak személyes életünk minden részét formálja át, hanem a közösségi életünket is. Mt 4:23, 11:1-5, Lk 4:18-6:20-35 – A mennyek országának evangéliuma egy új társadalmi berendezkedés a keresztény közösségen belül, ami előíze a közelgő új világnak. A szegény, a megtört szívű, az el nem ismert és az elnyomott felemelkedik, míg a hatalmasok és a gazdagok megaláztatnak. Filippi 1:27 – Egész életünk során az evangéliumhoz méltó módon kell forgolódjunk a világban (mint jó állampolgárok).
4. Az evangéliumot hirdetni kell. Apcsel 5:42 – Jézus hirdetése az evangélium hirdetésével egyenlő. Apcsel 8:4 – Minden kereszténynek hirdetnie kell az evangéliumot. Filippi 1:7 – Az evangéliumot meggyőzően kell védeni. Fil 1:12, Ef 6:19, Kol 1:23 – Az evangélium annak hirdetése által halad előre.
„B” függelék – Különbségtétel az elsődleges, másodlagos és kizárásra alapot adó ügyek között
Elsőrangú kérdések és az együttműködés
Az a szándékunk, hogy a körül a teológiai alap körül egyesüljünk, melyben egyetértett a korai Egyház, s mely további kifejtésre került a protestáns gyülekezetekben és hagyományaikban. Ezek az alapvető teológiai elvek védik az evangélium épségét és segítenek a nagyvárosi evangéliumi mozgalmak elő mozdításában való együttműködésben világszerte. Ha egy vezető, gyülekezet vagy csoport elfogadja a fentebb kifejtett közös missziós értékeket, továbbá vallja valamelyik fentebb említett protestáns hitvallást, akkor az a vezető, gyülekezet, vagy csoport jogosult a CTC globális hálózatához csatlakozni. Ezeket a legfőbb teológiai irányelveket „elsődleges” teológiai alapelveknek nevezzük. Hiszünk abban, hogy lehetséges egyetérteni ezekben az „elsődleges alapelvekben” kérdésekben, miközben számos „másodlagos” kérdésben eltérhet az álláspontunk.
Másodrangú kérdések
Céljainknak megfelelően úgy határoztunk, hogy másodrangúnak, vagy másodlagosnak tekintjük azokat a kérdéseket, amikben az evangéliumi protestánsok nem értenek egyet, amely kérdések azonban az evangélium lényegét nem érintik. Ide tartoznak például: a gyülekezeti vezetés formája, a keresztség módja és ideje, a karizmákkal való élés módjai, a végidők eseményeinek sorrendje stb. Az ezen témákról kifejtett sokféle álláspont, szerintünk nem feltétlenül ássa alá a Biblia alapvető tantételeit a hitről és az evangéliumról. Ennélfogva, arra a következtetésre jutottunk, hogy együttműködhetünk gyülekezetek indításában, képzésekben, mentorálásban és egyéb munkákban, amik az evangéliumi mozgalmak elindításához kapcsolódnak anélkül, hogy e témák megosztanának minket.
Kizárásra alapot adó ügyek
Az I. századtól kezdve az Egyházban szinte minden generációnak szembe kellett néznie bizonyos hitelvek és gyakorlatok ortodox voltának megítélésével. Manapság az egyik kihívás, amivel szembe találja magát az Egyház, az Isten által a Bibliában tiltott vagy elítélt szexuális viselkedés elfogadhatóságának kérdése. A CTC Global álláspontja szerint a szexualitás megélése egyedül akkor biblikus, ha azt egy nő és egy férfi a házasság szövetségében gyakorolja. Ehhez a tanításhoz, mely összhangban van a teremtés tanával (1 Móz 1:27-28), s mely egyszersmind Krisztus és az Egyház kapcsolatának szimbóluma is (1 Móz 2,24 és Ef 5:32), az Egyház évszázadokon át következetesen ragaszkodott. Tehát az a gyülekezeti vezető, vagy gyülekezet, aki ettől eltérő álláspontot képvisel a szexualitással kapcsolatban, nem lehet a CTC Global hálózat tagja, mivel az evangélium tiszta megértését akadályozza, gyakorlatilag tagadva azt, hogy az ismert bűnökből való megtérés alapvető része a bibliai hit gyakorlásának Krisztusban.
Bár számos dolog létezik, ami kizárhat egy vezetőt a hálózatból, a világ egyes részein manapság előtérbe került az egyén faji, vagy nemzetiségi alapon való kizárása a keresztény közösségből. Hasonlóan a szexualitás terén hozott kompromisszumokhoz, bármely vezető, vagy gyülekezet, aki faji vagy etnikai hovatartozás alapján kizár embereket a keresztény közösségből, az ezzel a gyakorlattal megtagadja az evangéliumot, ahogyan Péter apostol is tette, amikor a pogányoktól elkülönülten étkezett. Minden olyan vallástétel, akár szóban, akár gyakorlatban, ami a bibliában megtalálható evangéliumtól eltérőt hirdet, alapot ad a CTC Global hálózataiból való kizárásra. A hálózatból történő kizárás nem jelenti azt, hogy a vezető vagy a gyülekezet tagjai nem látogathatják a CTC által szervezett eseményeket, konferenciákat. Inkább arról van szó, hogy ezek az emberek nem tekinthetők a hálózat tagjainak. Eltökélt szándékunk, hogy minél szélesebb körben működjünk együtt azokkal, akik egyetértenek teológiai alapelveinkkel, de szeretnénk hatással lenni azokra is, akiknek a teológiai álláspontja távolabb áll tőlünk.
Egy lelkiismereti kérdés a Redeemer CTC számára:
Számtalan dolog tekinthető másodlagos kérdésnek, mint például a nők szolgálatban elfoglalt helyének kérdése, mely különösen a gyülekezetben elfoglalt legfőbb tanítói szerep esetében, egy nehezebb és – valljuk be – sokszor kemény vitákat eredményező ügy manapság. Mi ezt „másodlagos kérdésként” kezeljük, mivel úgy hisszük, hogy ez a téma ebbe a kategóriába sorolható be leginkább. Egyik, vagy másik álláspont képviseletéből nem következik szükségszerűen az evangélium megértésének és hirdetésének akadályoztatása, vagy a Biblia tekintélyének csorbulása. A történelem folyamán több gyülekezet és felekezet, a Szentíráshoz való hűségükhöz ragaszkodva, a nők szerepével kapcsolatos bibliai verseket különböző módokon értelmezve, eltérő következtetésekre jutott a szolgálati gyakorlatukat illetően. A CTC vezetői (Tim Keller, Al Barth, Jay Kyle és Mark Reynolds) bár szilárdan képviselik a komplementarista álláspontot, korábban gyakorta kerültek kapcsolatba olyan gyülekezetekkel és felekezetekkel, akik felszentelnek nőket különböző pásztori és tanítói szolgálatokra. Elfogadjuk és tiszteletben tartjuk azon nők tekintélyét, akik a gyülekezeteikben tekintéllyel rendelkező pozícióba kerültek. Szervezetként mégis tartózkodunk attól, hogy nőket közvetlenül tanítói gyülekezeti pozícióra készítsünk fel, mivel úgy hisszük, hogy az Írások szerint a tanítói gyülekezeti pozíció szerepe a férfiaknak adatott. Számunkra lelkiismereti problémát jelentene a nők tanítói tekintéllyel rendelkező szolgálatra való felkészítése. A CTC-hez kötődő gyülekezetek közül világszerte sokan hasonlóan gondolkodnak. Sokan mások pedig nem. Ezzel együtt sokunknak az is lelkiismereti probléma lenne, ha nem készíthetnének fel nőket elsődlegesen nem tanítói jellegű szolgálatra, mivel támogatjuk a nők vezetővé válását a gyülekezetben örömmel fogadva a szolgálatra adatott ajándékaikat és elhívásukat.
Így tehát a következő kérdéssel állunk szemben: hogyan tudjuk egyszerre tiszteletben tartani azokat, akiknek nincs ellenvetése azzal szemben, hogy nők elsődleges tanítói tekintéllyel rendelkezzenek, és azokat, akiknek a meggyőződéseivel ez nem összeegyeztethető? Hogyan tudjuk ezt „másodlagos kérdésként” kezelni a gyakorlatban? A CTC álláspontja az, hogy továbbra is együtt fogunk dolgozni vezetőkkel és gyülekezetekkel, függetlenül attól, hogyan viszonyulnak a női tanítók kérdéséhez saját közösségeikben. Segíteni fogjuk a gyülekezetplántáló vezetőket mind a „komplementarista”, mind az „egalitáriánus” felekezetekben. Mégis, a tiszta lelkiismeretünk megőrzése érdekében a CTC nem fog nőket vezető-, vagy egyedüli gyülekezetplántálónak képezni egy adott területen. A CTC-hez kapcsolódó hálózatok és csoportok szabadok arra, hogy saját álláspontjukat kialakíthassák ebben a témában. A CTC munkatársait nem korlátozzuk abban, hogy olyan csoportokat képezzenek, ahol vannak női pásztorok vagy gyülekezetplántálók, amennyiben ezt az ő lelkiismeretük engedi.